Eljött hát a várva-várt este a Szépművészeti Múzeumban, ami miatt egy szűk hétre megszakítottam berlini tartózkodásomat. Néhány hónapja megkerestek a múzeumból, hogy a Múzeum+ rendezvény szeptemberi témája az irodalom lesz, és szívesen vennék, ha elmennék az irodalmi ékszereimmel és tartanék egy worksopot a látogatóknak. Az esemény előtt sokat gondolkoztam, vajon milyen workshopot tarthatnék, amely kötődik az irodalomhoz (hiszen ez volt az est témája), az ékszereimhez, viszonylag alacsony anyagköltségből kihozható, de biztosan sikert arat. Végül arra jutottam, hogy a Költők & Múzsák ékszereim példájára páros hűtőmágneseket lehet majd készíteni. Segítségemre volt tervezőgrafikus húgom, aki körbejárta a múzeumot páros-képek után kutatva, így az irodalmi alakok mellé néhány szépműs párost is becsempésztünk. Ezek közül az egyik kedvencem Lucas Cranach Össze nem illő párjai voltak.

Az est stresszesen indult, ugyanis otthon felejtettem az egyik legfontosabb alapanyagot, így hős húgom a zuhogó esőben elindult érte. Nemcsak sikerült időben mindent elrendezni, de tesóm végig ottmaradt segíteni, egyedül nem bírtam volna. (Enyém a világ legklasszabb húga, nincs mese.) A hűtőmágnes-ötlet telitalálatnak bizonyult, egész este, éjjelbe nyúlóan ültek az emberek az asztalnál. Volt, aki kedvenc költőit választotta, de sokan a Szépművészeti Múzeum alkotásai mellett tették le a voksukat. A Múzeum+ plakátok alapján készített mágnesek is sok érdeklődőt vonzottak, hiszen mi más is kerülhetne a hűtőre, mint a szusit evő, vagy sört kortyoló holland hölgy képe. Jópofa volt látni, ahogy a lányok a kísérő férfiúkat is odaültették maguk mellé ("-Te is csinálsz!).

A vidám hangulatú workshop mellett vásárlóim is akadtak. Az este vége felé nálam járt Winkler Nóra, aki Radnótit és Fannit preferálta, egy ausztrál lány, aki éppen magyarul tanul, mert egyik felmenője magyar volt, pedig végigkérdezte, hogy melyik költőről mit kell tudni, s végül Adynál döntött. Megkértem, hogy hadd készítsek róla egy képet az adys gyűrűvel.

(Please scroll down for the English text)

Kihasználva a jó időt, ma nyakamba vettem a várost, és meglátogattam a két nagy hétvégi bolhapiacot. Mind a "zíbcénjuli", azaz a Tiergartennél lévő 19. Juli Strassén lévő vásár, mind a Múzeum Sziget mellett lévő hatalmas piac egész hétvégén várja a látogatókat. A tiergarteniben még sosem voltam, így kíváncsian álltam a dolgok elébe. Ez a vásár sokkal inkább az antikvitás kereskedőké és az ékszerárusoké. Mindazonáltal van minden, mi csak egy bolhapiacon előfordulhat, a régi tangóharmonikáktól kezdve az írógépen át a régi porcelánokig. Ami sokkoló volt, hogy bár Ausztriával szemben Németországban elvileg nem szokták az ember képébe tolni a Harmadik Birodalom relikviáit, itt is megtalálják a módját, hogyan teljesülhet a hoztam-is-meg-nem-is elv. A bélyegkereskedők ugyanis bővelkednek a hitleres és horogkeresztes bélyegekben, és ezt nem is rejtik véka alá. Sokkoló "élmény". Nem is vesződtem azzal, hogy a többit átnézzem.

A bélyeg-sokkon átlendülve azonban vicces és érdekes dolgokat fedeztem fel, például ezt a régi-furcsa masinát.

Vagy ezt a kertitörpét...

Miután kipipáltam a 19. Juli-t, megnyugodva, hogy semmit nem hagytam ki azzal az X alkalommal, ahányszor már Berlinben jártam, elzötyögtem a sokkal barátságosabb, mondhatni kultúr-bolhapiacra. Az ottani bélyegkereskedők Hitler helyett a DDR, azaz a volt Kelet-Német bélyegekre helyezik a hangsúlyt. Tematikusan csoportosított csodákat (sok magyar példányt) is lehet találni, én is beszereztem néhány darabot, majd meglátjátok, mit készítek belőle...!
Egy pillanatkép, 1 eurós könyves standok mindenütt, fillérekért lehet remek könyveket találni.

És évek múltán is rendületlenül ott az árus, akinél anno a Tintin poszteremet vettem.

Elhagyva a bolhapiac részt, következik egy kis szünet (Pergamon Múzeum), majd egészen az Unter den Lindenig folytatódik a vásár, de itt már Kunst Markt, azaz művész vásár. A képet a folyó túlsó partjáról készítettem,remélem, azért lehet látni valamit.

No, és akkor most következik a "Hová tűnt Nofertiti?" című történet. Évekkel ezelőtt (úgy 5 éve) jártam utoljára az Altes Múzeumban, a görög kincsek mellett itt volt az egyiptomi gyűjtemény, és nem mellesleg Nofertiti híres portréja is. Emlékszem, mennyire meglepett, hogy a szobor "mintegy mellesleg" volt látható az egyik teremben, sehol egy ember, és persze nyugodtan lehetett fotózni is. Újra végigjárva az Altes Múzeumot, az egyiptomi gyűjteményt pedig sehol sem találva, végre fölvilágosítottak, hogy 2009-ben újra megnyitották a Neues Múzeumot (a szomszéd épület), oda költözött az egyiptomi részleg. Mielőtt azonban erre rátérnék, álljon itt gimnáziumi történelemkönyveink éke, a híres Periklész portré.

A Neues Múzeum egy csoda. Ha Berlinben jártok, semmiképpen ne hagyjátok ki! Fantasztikusan restaurálták az épületet, oly módon, hogy az embernek valóban olyan érzése van, mintha az ókori Egyiptomban bolyongana...leszámítva a "monalizált" Nofertitit. A szobrot ugyanis külön terembe helyezték üvegbúra mögé, s ez az egyetlen hely, ahol nem lehet fényképezni. Persze rengeteg turista állta körbe az alkotást. Na ja... Előbb-utóbb minden híres műalkotás így "végzi".

Today I decided to visit Berlin's two biggest arty flea markets. The one near Tiergarten at the 19. Juli Strasse I have never visited although I have been to Berlin several times. It has more like an antiquity-jewellery profile whereas the one near the Museum Island is for books. The big disappointment for me was that in Germany pople are not reallysupposed to sell Third Reich relics so what are they doing? The stamp sellers just put out all those Hitler stamps... Kind of a shock. Despite of this fact I found some very nice and interesting things such as old typewriters and tango harmonicas.
The other market is my favorite, you can find a lot of great books for 1 euro and the stamp sellers are more interested in the DDR (former East-Berlin) era than the 30's-40's. For my pleasure the Tintin poster seller is still there where I bought my favorite poster years ago. When you pass by the flea market you just find yourself in the Art market which is not so big but very nice.

As it has been years since I went to the Altes Museum I decided to go and take a look at Nofertiti whom I saw there and I remember I was quite astonished that practically no one was around the statue. After walking around in the museum I found out that actually in 2009 the Neue Museum was reopened and the Egyptian collection moved there. So I payed a visit there to check. I have to say that the Museum is amazing and whenewer you come to Berlin you must visit it! And what happened to Nofertiti? I felt a Mona Lisa effect. She was brought to a separate room put behind glass and that's the only place in the museum where taking photos is for

(Please scroll down for the English text)

A Facebook térnyerésével a blog teljesen eltűnt, de most, hogy Berlinben tanyázok, annyi minden új impulzus ér, hogy nem tudom egy-egy rövid FB bejegyzésre korlátozni a posztokat.
Tegnap voltam először a Mauerpark bolhapiacon, ami egy hatalmas placc és piactér a volt Kelet-Német falhatár egyik szakaszán. Minden vasárnap kora reggeltől árusok százai kínálják portékájukat, akár 1 euróért lehet ruhákat, edényeket, könyveket, de kicsit drágábban biciklit és bútorokat találni. Az árusok vagy standot bérelnek, ami nagyon drága, vagy pedig saját kis asztalukat viszik magukkal és kipakolják a portékát. Ezt tettem én is, az itteni OBI-s összecsukható kempingszékkel és nagymamám kipreparált bőröndjével indultam utamra.
Először egy eldugott helyet találtam, aztán megkérdeztem, hogy lepakolhatom a kis asztalkámat egy frekventáltabb pontra. A szomszédok gondolkoztak-gondolkoztak, de végül megengedték. Íme, a stand (egy német fickó meg is jegyezte félig humorosan... Wow, schöner Stand...)

Mint kiderült, egy berlini lengyel kolónia közepébe csöppentem, folyamatosan jöttek-mentek az emberek, németül-lengyelül folyt a csevej. Egy idős férfi egész nap jazz csatornát hallgatott, jobbnál jobb muzsikákkal, a szomszédaim pedig mondták, hogy eszem ágában ne legyen elmenni, mikor egy árus megpróbált elküldeni, mondván, neki is ez a hely kéne. (Du bleibst hier! -biztosítottak -így is tettem) A kislány a képen a szomszédok barátainak rokongyereke lehetett, percekig nézelődött a kofferban.

8-tól kezdve ott voltam, és kemény tanulságokkal szolgált a nap: 1. Berlinben SOHA, semmilyen körülmények közt nem teheted ki a lábad esernyő nélkül. Hiába írt az idő-járásjelentés pusztán felhőket, három órán keresztül ömlött az eső, a hőmérséklet pedig úgy 10 fokot zuhant. Szerencsémre a bio-zöldségárusok sátra alá behúzódhattam, mert különben sátor alá állás helyett szedhettem volna a sátorfámat. 2 körül aztán elállt az eső, előbújt a nap, és minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Peter, a raszta zöldségárus fiú, még egy napraforgót is ajándékozott nekem, hogy az majd meghozza a napot. Meg is hozta.

2. Nem vittem széket. Sajnos elég körülményes a fél városon átcaplatva asztalt+ékszereket vinni, így széket nem vittem magammal (tegyük hozzá, nincs is). Néhány WAMPot végigcsináltam 8 óra ácsorgásokkal, de ez a reggel 8-este 6-ig hosszú volt ám. Érdekes módon azonban olyan 4 körül lendül át az ember a holtponton: tudniillik már nem érzi a lábát.

Kedves szomszédaimmal ajándékot cseréltünk, és úgy váltunk el, hogy remélhetőleg jövő héten is találkozunk. Akárhogy is az eső, és az, hogy ez bizony nem designvárás, hanem bolhapiac -nem igazán meggazdagodni megy ki az ember, a hangulat és a pozitív emberi (és NYELVI: a nap végére úgy összekeveredett az angol a német és a francia, hogy a szemben áruló nápolyi fiúval nem voltam képes olaszul beszélni) tapasztalatok miatt mindenképpen megérte kimenni, és megfelelő óvintézkedésekkel (esernyő, nejlon), azt hiszem jövő héten is kimegyek.

Hosszú idő után visszamentem a Meskára. A fülbevalóimat annyian kerestétek, hogy úgy gondoltam, itt az ideje a visszaváltásnak. Februárig ráadásul nincs postaköltség!
***
After a long time I went back to Meska. Lot of you were searching for my jewellery I thought the best way would be to restart selling them on-line. And what's more: until February there is no shipping cost!

És igen, csak csatlakozni tudok az előttem szóló bloggerekhez, a nyári pangás után most egy igazán jó WAMP következett. Kellemes, utónyári idő, sok ember, sok ismerős -régi és új- és így még az elhúzódó megfázás ellenére is jól éreztem magam.

Több új ékszert mutattam be a nagyközönségnek, vittek is belőle, de persze kell egy kis idő, amíg beépül a köztudatba. Készült Juhász Gyula fülbevaló és jön József Attila is. Türelem :)

***
And yes I join the other sellers this WAMP was gorgeous. The nice indian summer weather and the old-new friends made this market a good restart after the summer holiday. I felt really nice despite of my cold.

I introduced some new products to the public they even bought some of them but of course it will make several months till people will start to know them better.
Anyway I made some new poet earrings.

Hát mégis. Blog. A Twitter még nem jópajtása mindenkinek, így mégiscsak beüzemeltem egy blog fülecskét itt, a weebly-on. Első hírem, hogy két új kltős fülbevaló készült, és jönnek majd a többiek is!
Tehát fogadjátok szeretettel Radnótit és Fannit, valamint Babitsot és Török Sophie-t.
***
Ok... so I'll definately write a blog. Not everyone uses Twitter so I inicialized a blog here. My first news are that I made two brand new poets&muses earrings with Radnoti & Fanni and Babits & Török Sophie.