Valahogy, mióta elköltöztem Berlinbe, a rohanó hétköznapok -és az albérletben élés- folyományaként nem igazán sikerült a téli, ünnepi időszakot eléggé ihletetten előkészíteni. Munka-iskola-szaladgálás-rendelések, tavaly még a mézeskalács sütés is elmaradt. Két apróság azonban minden évben előkerül (általam) a lakásban, egy világító csillagos girland a konyhában és egy adventi naptár. Utóbbinak a szerepe leginkább abban rejlik, hogy számolom a napokat a hétig, amit otthon töltök. Idén egy nagyon jópofa naptárra sikerült szert tennem, a DaWandán akadtam rá erre az Operakalendáriumra.

Az ára kicsit borsos volt ahhoz képest, hogy általában a szimbolikus jelentőség jegyében az 1 eurós szupermarketos naptárat veszem, de mint tudjátok, mivel az opera a szívem másik csücske (és a fő munkám), így nem hagyhattam ott ezt a gyöngyszemet -sőt, egy kedves német baráti házaspárt is meglepek vele.

Bevallom, picit csalódott voltam a minőséggel kapcsolatban, valamint, hogy semmilyen keret/akasztóalkalmatosság sem járt hozzá, így úgy döntöttem, hogy a képen látható gemkapocs helyett beruházok olyan lapocskákra, melyeket a képek hátuljára szoktak tenni. Így most a hátulján található megoldásokkal várja a jógamatracomra akasztva, hogy kitáruljanak az ajtók.

Bizony, ez az a Douglas Adams, aki leghíresebb könyvével, a Galaxis útikalauz stopposoknakkal vált világhírűvé. Azt azonban kevesebben tudják, hogy lelkes környezetvédő volt és 1990-ben Mark Carwardine-nel közösen írt könyvében, a feljebb idézett Utoljára láthatóban egy csokor, a kihalás szélére sodródott állatról ír. 20 évvel később Mark Carwadine és a brit színész, Stephen Fry a BBC csatorna azonos című sorozatának keretében (Last chance to see) útra kel, hogy szemügyre vegye, mi változott a könyvben tárgyalt állatok életében.
A hatrészes sorozat ötödik részében Új-Zéland, a kakapó hazája az úticél. Jó-jó, azt már tudjuk, hogy madár, de mégis milyen??? -szinte hallom a felcsattanó kérdéseket. Mielőtt azonban erre rátérnék, íme a videorészlet a műsorból, mely egy csapásra az internet sztárjává tette a kakapó család egyik egyedét, a mára kakapó-nagykövetté avanzsált Siroccót.

Bizony, a szerencsétlen jószág, nemhogy elmenekülne, de Stephen Fry legnagyobb szórakozására megkísérel egy párzást, ezzel az akciójával egycsapásra bezárva magát az internetezők szívébe -ezzel egyidejűleg pedig felhívva a világ figyelmét a kakapókra.

Kakapóból, más néven bagolypapagájból (mely egyrészt alkatára, másrészt éjjeli életmódjára utal) viszont összesen ennyi él a földön, ezen belül egészen pontosan Új Zéland bizonyos ragadozómentesített szigetein. A madár története sajnos nem egyedi a Föld történelmében, ragadozók híján hajdanán kakapók népesítették be Új-Zéland erdejeit, majd az emberek -és az általuk behurcolt állatok (kutya, macska, patkány, nyest stb. stb.) megérkeztével megpecsételődött a pufók, röpképtelen madarak sorsa. Mindemellett a kakapók igen lassú életmódra rendezkedtek be az évezredek során.

• a leghosszabb ideig élő madarak, akár 90 (!!!!) évig is élhetnek, de átlagéletkoruk 60-ra tehető
• éppen ezért először csak 4-6 éves korukra lesznek ivarérettek
• de nem szaporodnak minden évben
• a szaporodási hajlandóság kapcsolatban áll a rendelkezésre álló rimu fa terméssel
• ami sajnos nem minden évben bőséges
• így előfordulhat, hogy 3-4 évente rak tojást a tojó
• természetesen a földön, egy üregben található fészkébe

Most egy maroknyi lelkes aktivista küzd a madarak életbemaradásáért és a populáció növekedéséért. Minden egyes madárkának saját neve van, rendszeres egészségügyi vizsgálatok

De miért mesélem el mindezt? Nemrég fedeztem fel a szervezetet, mely a faj fennmaradásáért küzd és remek akciót indítottak, mely többek közt a budapesti állatkertből is ismert lehet az állatbarátoknak. Jelképesen örökbe fogadható egy-egy madárka, a fix adomány fejében (100, 250 vagy 500 új-zélandi dollár) ajándékcsomag érkezik örökbefogadási oklevéllel, plüsskakapóval és könyvjelzőkkel.

Az akción fellelkesülve egy kreatív madárbarát horgolt kakapót készített, és feltette az Ebay-re, ahol végül 180 dollárért kelt el, ami majdnem 45 ezer forintnak felel meg. Korábban én is részt vettem jótékonysági licitálásokban, nálunk a Fércműveknél találkoztam vele karácsony előtt, így mist Josephine, a kötött madárka "mamájának" akcióján fellelkesülve úgy döntöttem, a saját eszközeimmel én is kiveszem a részem a madármentésből. Elkészítettem tehát az első kakapó ékszert és fel is került az Ebayre. Azért döntöttem az online designboltjaim helyett emellett, mert így lehet a legtöbbet kihozni az akcióból.

A licitálás már most 137 eurónál jár, remélem, a végére még magasabb lesz az összeg. Én azért az Ebayre tettem fel, mert a licitálók 99%-a ausztrál, új-zélandi vagy amerikai, nekik sokkal otthonosabb a külföldi szolgáltató, de természetesen ennek vannak magyar megfelelői, a Vatera vagy a Teszvesz. Lehetőség persze a saját weboldalon vagy a Facebook oldalon licitáltatni.

Ha mos a kis kakapóért nem is szálltok ringbe, érdemes elgondolkodni, hogy ékszerkészítőként, könyvkötőként, szappanöntőként, azaz bármilyen kreatív tevékenységet űző művészként, alkotóként mindannyian tudunk segíteni. Közelegnek az ünnepek, megannyi segítségre szoruló szervezet van, mely hálás minden adományért. Mindenki emlékszik a jegesvödrös kihívásra. Nos, a végére sajnos elvesztette a valódi üzenetét, nevezetesen, hogy adományokat gyűjtöttek súlyos betegeknek. Most viszont újra lehetőség volna egy hasonló akcióra. Egy-egy szervezet, egy-egy alkotás- Ki csatlakozik?

Please scroll a bit down for the English translation :-)

Itt Berlinben az élet minden területén igyekeznek az emberek újrahasznosítani és újrahasznosított avagy bio termékeket használni. Nagyon tetszik a hozzáállásuk, mindenütt többféle szelektív szemétgyűjtő található és természetesen a háztartásokban is külön-külön gyűjtik a hulladékot. A mi albérletünkben is így van, külön kuka van a műanyag csomagolóanyagnak, a papírnak, az üvegnek és a minden egyéb háztartási szemétnek.
Az újrahasznosítás jegyében készítettem ezeket a (bio) tejesdoboz-pénztárcákat a Spoonful útmutatója alapján. A fenti pénztárca volt a prototípus, a másodikat 75%-os kicsinyítéssel csináltam.
A szuper az egészben, hogy csak vágni és hajtogatni kell, a nyitás-csukás pedig a dobozon eredetileg is rajta lévő csavarós kupakkal történik. 

Here in Berlin everything is bio and/or recycled. You find selective trashbins everywhere including  the private households. We have also separate for the paper, the packaging, the glass and the normal trash. I love this attitude and made these cute milk carton wallets with the help of Spoonful tutorial. The gorgeous thing about this tiny purse that you just need to cut & fold but no gluing etc. When it's ready you simply lock it with the original button of the carton.

Kicsit elhúzódott a sorsolás, ne haragudjatok!
Megvan a három nyertes: a Berliner Pilsner nyakláncot a 3. hozzászóló, M. Tímea nyerte, a Münchnert a 15., Tamás Tímea, a Bionade fülbevalót pedig a 26., Hatala Tünde.
Kérlek, írjátok meg a címeteket és röppennek az ékszerek!
Hamarosan újra játszunk, úgyhogy aki most nem nyert, ne keseredjen el!
A kupakos ékszerek pedig rendelhetőek a [email protected] címen.

Please scroll down for the English text (just after the pictures)

Itt az Oktoberfest, a nagy müncheni sörmulatság. Ennek örömére játékra invitállak benneteket! Itt a bejegyzés után hagyjatok egy kommentet a kedvenc sörötök nevével (ha nem szeretitek a sört... hát... akkor üdítőital névvel lehet nevezni). A kommentelők közt a Berlin Kollekció három ékszerét sorsolom ki (így hárman nyernek), egy berlini és egy müncheni sör-nyakláncot, valamint az antialkoholistáknak egy Bionade fülbevalót. Aki szeretné, a kommentbe megírhatja, melyik ékszerre pályázik.
A játék az Oktoberfest végéig, október 7-ig tart. Sorsolás: 8-án.

A NYEREMÉNYEK

The Oktoberfest in Munich is launched and for this occassion I organise a give-away with my brend new jewellery. You can play during the Beerfest (until October 7th) what you have to do is simply to leave a comment here with your favorite beer (or non-alcoholic beverage if you don't like beer...) I'll give away two necklaces -one is a Münich beer the other is Berliner and a pair of Bionade earrings.
If you wish you can also write in the comment which one would you like to win.

Eljött hát a várva-várt este a Szépművészeti Múzeumban, ami miatt egy szűk hétre megszakítottam berlini tartózkodásomat. Néhány hónapja megkerestek a múzeumból, hogy a Múzeum+ rendezvény szeptemberi témája az irodalom lesz, és szívesen vennék, ha elmennék az irodalmi ékszereimmel és tartanék egy worksopot a látogatóknak. Az esemény előtt sokat gondolkoztam, vajon milyen workshopot tarthatnék, amely kötődik az irodalomhoz (hiszen ez volt az est témája), az ékszereimhez, viszonylag alacsony anyagköltségből kihozható, de biztosan sikert arat. Végül arra jutottam, hogy a Költők & Múzsák ékszereim példájára páros hűtőmágneseket lehet majd készíteni. Segítségemre volt tervezőgrafikus húgom, aki körbejárta a múzeumot páros-képek után kutatva, így az irodalmi alakok mellé néhány szépműs párost is becsempésztünk. Ezek közül az egyik kedvencem Lucas Cranach Össze nem illő párjai voltak.

Az est stresszesen indult, ugyanis otthon felejtettem az egyik legfontosabb alapanyagot, így hős húgom a zuhogó esőben elindult érte. Nemcsak sikerült időben mindent elrendezni, de tesóm végig ottmaradt segíteni, egyedül nem bírtam volna. (Enyém a világ legklasszabb húga, nincs mese.) A hűtőmágnes-ötlet telitalálatnak bizonyult, egész este, éjjelbe nyúlóan ültek az emberek az asztalnál. Volt, aki kedvenc költőit választotta, de sokan a Szépművészeti Múzeum alkotásai mellett tették le a voksukat. A Múzeum+ plakátok alapján készített mágnesek is sok érdeklődőt vonzottak, hiszen mi más is kerülhetne a hűtőre, mint a szusit evő, vagy sört kortyoló holland hölgy képe. Jópofa volt látni, ahogy a lányok a kísérő férfiúkat is odaültették maguk mellé ("-Te is csinálsz!).

A vidám hangulatú workshop mellett vásárlóim is akadtak. Az este vége felé nálam járt Winkler Nóra, aki Radnótit és Fannit preferálta, egy ausztrál lány, aki éppen magyarul tanul, mert egyik felmenője magyar volt, pedig végigkérdezte, hogy melyik költőről mit kell tudni, s végül Adynál döntött. Megkértem, hogy hadd készítsek róla egy képet az adys gyűrűvel.

A Frankfurti élmények hatása és a berlini egyik-helyről-a-másikra-költözés között elmesélek egy s mást az elmúlt fantasztikus hétről. Én bohó, azt hittem, valami kisebb designvásáron fogok segédkezni Helenának, akit a berlini Hot & Cold nevű remek boltjából ismerek... Nos, tévedtem. A Frankfurt Messe egy félvárosnyi épületkomplexum, akkora, hogy a termek között busszal kell közlekedni, és csak ezen a Tendence (németül ejtsd: tendenCE) vásáron 1900 (!) kiállító volt. És, ami a legfontosabb: ez business time, tehát nem egy-egy darabot, hanem többszázas, többezer eurós nagyságrendű rendeléseket adnak le a vevők. Érdekes belelátni, hogy működik  nagyban a designkereskedelem, miből jönnek össze az árak, és melyik országnak milyen termékek az érdekeltségei. Sajnos a válság a kereskedőket is elérte, idén (is) 10%-al csökkent a látogatottság, és az eladók is elégedetlenek voltak. Így viszont hétfőn és kedden nem volt rám szükség, nyakamba vehettem hát a várost.

Berlinben lépten-nyomon szidják Franfurtot (ronda) és Münchent (borzalmas), mintha Berlin legalábbis építészetileg a világ közepe lenne (nem az). A címben jelzett elnevezést különben németektől hallottam, ugyanis Frankfurt skyline-ja első blikkre valóban Manhattant idézi. Hatalmas felhőkarcolók, banképületek emelkednek ki a városból. Emellett a másik közhely szerint Frankfurt/M a drogosok, a prostituáltak és az üzletemberek városa...nyilván környéktől függ, de én hál'istennek csak ez utóbbiakkal találkoztam... Azonban Frankfurt sem csupa üveg és fém- Bockenheim városrészben sétálgatva például a régi házak közt mókusok szaladgálnak az utcán. Hála régi családi barátainknak, akik Frankfurtban élnek, másik szenvedélyemnek is hódolhattam, elmentünk a Frankfurti Opera évadnyitó előadására (Bohémélet), majd éppen időben érkeztünk a Majna partra, hogy megtekintsük a Museumsuferfest záróeseményét, a gyönyörű tűzijátékot. Másnap folytatódtak az élmények, a frankfurti Pálmakert egészen különleges és hatalmas, remek kikapcsolódás ott sétálgatni.

Szót kell még ejteni a csodás tömegközlekedésről. Hathatós S-Bahn, azaz gyorsvasút hálózat kapcsolja össze Frankfurtot a környező kisvárosokkal, így fél óra alatt ott lehet lenni Darmstadtban, Kronbergben, Offenbachban stb. Én különböző okok miatt ellátogattam Bad Homburgba, ami egy kvázi-üdülővároska kastéllyal-kastélykerttel, hatalmas parkokkal és gazdag nyugdíjasokkal (a rendszám HG-vel kezdődik, ami a rossz nyelvek szerint a haben Geld rövidítése). Mielőtt visszamentem segíteni lebontani a standot, annyi időm még volt, hogy ellátogassak a Schirnbe, ahol Jeff Koons kiállítás volt. Összegezve tehát mind szakmailag, mind kulturálisan fantasztikus élmény volt ez az egy hét, furcsa is volt visszajönni utána Berlinbe...

In between the Frankfurt experience and changing place in Berlin here is a brief summary of my last week. I participated at the huge Tendence Fair in Frankfurt am Main helping Helena the lady whom I knew from her store in Berlin. It was a thrilling experience as the Frankfurt Messe is a huge complex of large exhibition halls where to reach from one place to the other you must take a bus... (1900 exhibitors took place on this fair). It is a kind of wholesale-business fair so people come and place orders of large quantities. It was really exciting to see how does this business work!

There are several stereotypes about Frankfurt, first it is called Frankfurt am Mainhattan because of its skyline -the huge bank buildings and skyscrapers. It is also called the city of drug addicts, whores and businessmen -thanks god I have just seen the businessman part of it. -And much more. I had some time off so had the chance to visit some sights such as the Palm gardens, and with the help of family frinds living in Frankfurt I went to the Opera (to see La Boheme) and after we participated at the wonderful closing fireworks of the Museumsuferfest. The cultural life is stunning there is Jeff Koons exhibition going on which I was also able to visit. I must say for my this was a fascinating time regarding professional and leisure experience and looking forward to visit Frankfurt again!

(Please scroll down for the English text)

Kihasználva a jó időt, ma nyakamba vettem a várost, és meglátogattam a két nagy hétvégi bolhapiacot. Mind a "zíbcénjuli", azaz a Tiergartennél lévő 19. Juli Strassén lévő vásár, mind a Múzeum Sziget mellett lévő hatalmas piac egész hétvégén várja a látogatókat. A tiergarteniben még sosem voltam, így kíváncsian álltam a dolgok elébe. Ez a vásár sokkal inkább az antikvitás kereskedőké és az ékszerárusoké. Mindazonáltal van minden, mi csak egy bolhapiacon előfordulhat, a régi tangóharmonikáktól kezdve az írógépen át a régi porcelánokig. Ami sokkoló volt, hogy bár Ausztriával szemben Németországban elvileg nem szokták az ember képébe tolni a Harmadik Birodalom relikviáit, itt is megtalálják a módját, hogyan teljesülhet a hoztam-is-meg-nem-is elv. A bélyegkereskedők ugyanis bővelkednek a hitleres és horogkeresztes bélyegekben, és ezt nem is rejtik véka alá. Sokkoló "élmény". Nem is vesződtem azzal, hogy a többit átnézzem.

A bélyeg-sokkon átlendülve azonban vicces és érdekes dolgokat fedeztem fel, például ezt a régi-furcsa masinát.

Vagy ezt a kertitörpét...

Miután kipipáltam a 19. Juli-t, megnyugodva, hogy semmit nem hagytam ki azzal az X alkalommal, ahányszor már Berlinben jártam, elzötyögtem a sokkal barátságosabb, mondhatni kultúr-bolhapiacra. Az ottani bélyegkereskedők Hitler helyett a DDR, azaz a volt Kelet-Német bélyegekre helyezik a hangsúlyt. Tematikusan csoportosított csodákat (sok magyar példányt) is lehet találni, én is beszereztem néhány darabot, majd meglátjátok, mit készítek belőle...!
Egy pillanatkép, 1 eurós könyves standok mindenütt, fillérekért lehet remek könyveket találni.

És évek múltán is rendületlenül ott az árus, akinél anno a Tintin poszteremet vettem.

Elhagyva a bolhapiac részt, következik egy kis szünet (Pergamon Múzeum), majd egészen az Unter den Lindenig folytatódik a vásár, de itt már Kunst Markt, azaz művész vásár. A képet a folyó túlsó partjáról készítettem,remélem, azért lehet látni valamit.

No, és akkor most következik a "Hová tűnt Nofertiti?" című történet. Évekkel ezelőtt (úgy 5 éve) jártam utoljára az Altes Múzeumban, a görög kincsek mellett itt volt az egyiptomi gyűjtemény, és nem mellesleg Nofertiti híres portréja is. Emlékszem, mennyire meglepett, hogy a szobor "mintegy mellesleg" volt látható az egyik teremben, sehol egy ember, és persze nyugodtan lehetett fotózni is. Újra végigjárva az Altes Múzeumot, az egyiptomi gyűjteményt pedig sehol sem találva, végre fölvilágosítottak, hogy 2009-ben újra megnyitották a Neues Múzeumot (a szomszéd épület), oda költözött az egyiptomi részleg. Mielőtt azonban erre rátérnék, álljon itt gimnáziumi történelemkönyveink éke, a híres Periklész portré.

A Neues Múzeum egy csoda. Ha Berlinben jártok, semmiképpen ne hagyjátok ki! Fantasztikusan restaurálták az épületet, oly módon, hogy az embernek valóban olyan érzése van, mintha az ókori Egyiptomban bolyongana...leszámítva a "monalizált" Nofertitit. A szobrot ugyanis külön terembe helyezték üvegbúra mögé, s ez az egyetlen hely, ahol nem lehet fényképezni. Persze rengeteg turista állta körbe az alkotást. Na ja... Előbb-utóbb minden híres műalkotás így "végzi".

Today I decided to visit Berlin's two biggest arty flea markets. The one near Tiergarten at the 19. Juli Strasse I have never visited although I have been to Berlin several times. It has more like an antiquity-jewellery profile whereas the one near the Museum Island is for books. The big disappointment for me was that in Germany pople are not reallysupposed to sell Third Reich relics so what are they doing? The stamp sellers just put out all those Hitler stamps... Kind of a shock. Despite of this fact I found some very nice and interesting things such as old typewriters and tango harmonicas.
The other market is my favorite, you can find a lot of great books for 1 euro and the stamp sellers are more interested in the DDR (former East-Berlin) era than the 30's-40's. For my pleasure the Tintin poster seller is still there where I bought my favorite poster years ago. When you pass by the flea market you just find yourself in the Art market which is not so big but very nice.

As it has been years since I went to the Altes Museum I decided to go and take a look at Nofertiti whom I saw there and I remember I was quite astonished that practically no one was around the statue. After walking around in the museum I found out that actually in 2009 the Neue Museum was reopened and the Egyptian collection moved there. So I payed a visit there to check. I have to say that the Museum is amazing and whenewer you come to Berlin you must visit it! And what happened to Nofertiti? I felt a Mona Lisa effect. She was brought to a separate room put behind glass and that's the only place in the museum where taking photos is for

(Please scroll down for the English text)

A Facebook térnyerésével a blog teljesen eltűnt, de most, hogy Berlinben tanyázok, annyi minden új impulzus ér, hogy nem tudom egy-egy rövid FB bejegyzésre korlátozni a posztokat.
Tegnap voltam először a Mauerpark bolhapiacon, ami egy hatalmas placc és piactér a volt Kelet-Német falhatár egyik szakaszán. Minden vasárnap kora reggeltől árusok százai kínálják portékájukat, akár 1 euróért lehet ruhákat, edényeket, könyveket, de kicsit drágábban biciklit és bútorokat találni. Az árusok vagy standot bérelnek, ami nagyon drága, vagy pedig saját kis asztalukat viszik magukkal és kipakolják a portékát. Ezt tettem én is, az itteni OBI-s összecsukható kempingszékkel és nagymamám kipreparált bőröndjével indultam utamra.
Először egy eldugott helyet találtam, aztán megkérdeztem, hogy lepakolhatom a kis asztalkámat egy frekventáltabb pontra. A szomszédok gondolkoztak-gondolkoztak, de végül megengedték. Íme, a stand (egy német fickó meg is jegyezte félig humorosan... Wow, schöner Stand...)

Mint kiderült, egy berlini lengyel kolónia közepébe csöppentem, folyamatosan jöttek-mentek az emberek, németül-lengyelül folyt a csevej. Egy idős férfi egész nap jazz csatornát hallgatott, jobbnál jobb muzsikákkal, a szomszédaim pedig mondták, hogy eszem ágában ne legyen elmenni, mikor egy árus megpróbált elküldeni, mondván, neki is ez a hely kéne. (Du bleibst hier! -biztosítottak -így is tettem) A kislány a képen a szomszédok barátainak rokongyereke lehetett, percekig nézelődött a kofferban.

8-tól kezdve ott voltam, és kemény tanulságokkal szolgált a nap: 1. Berlinben SOHA, semmilyen körülmények közt nem teheted ki a lábad esernyő nélkül. Hiába írt az idő-járásjelentés pusztán felhőket, három órán keresztül ömlött az eső, a hőmérséklet pedig úgy 10 fokot zuhant. Szerencsémre a bio-zöldségárusok sátra alá behúzódhattam, mert különben sátor alá állás helyett szedhettem volna a sátorfámat. 2 körül aztán elállt az eső, előbújt a nap, és minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Peter, a raszta zöldségárus fiú, még egy napraforgót is ajándékozott nekem, hogy az majd meghozza a napot. Meg is hozta.

2. Nem vittem széket. Sajnos elég körülményes a fél városon átcaplatva asztalt+ékszereket vinni, így széket nem vittem magammal (tegyük hozzá, nincs is). Néhány WAMPot végigcsináltam 8 óra ácsorgásokkal, de ez a reggel 8-este 6-ig hosszú volt ám. Érdekes módon azonban olyan 4 körül lendül át az ember a holtponton: tudniillik már nem érzi a lábát.

Kedves szomszédaimmal ajándékot cseréltünk, és úgy váltunk el, hogy remélhetőleg jövő héten is találkozunk. Akárhogy is az eső, és az, hogy ez bizony nem designvárás, hanem bolhapiac -nem igazán meggazdagodni megy ki az ember, a hangulat és a pozitív emberi (és NYELVI: a nap végére úgy összekeveredett az angol a német és a francia, hogy a szemben áruló nápolyi fiúval nem voltam képes olaszul beszélni) tapasztalatok miatt mindenképpen megérte kimenni, és megfelelő óvintézkedésekkel (esernyő, nejlon), azt hiszem jövő héten is kimegyek.